Gondolatmenet elvesztése - mi történik ilyenkor az agyban?

Quality

Respect

Moving Forward

Published on Friday, November 17th, 2023 04:20:58 AM

Gondolatmenet elvesztése - mi történik ilyenkor az agyban?

Published on Friday, November 17th, 2023 04:20:58 AM


Előfordult már veled, hogy egy fontos e-mail megírása közben egy munkatársad odarohant és segítségért könyörgött? Talán besétáltál egy szobába egy tervvel a fejedben, de a gyerekeid sikoltozva futottak el melletted valamilyen játékban, és bármi is volt az agyadban, egyszer csak BOOM!


A gondolatmenet elvesztésével mindenkinek meg kell küzdenie.


De elgondolkodtál már azon, hogy miért történik ez? Miért törli ki az agyunk hirtelen, hogy megkeressük a kulcsunkat, vagy miért jut eszünkbe, hogy mit vegyünk legközelebb a mentális bevásárlólistánkon? Nos, a válasz meglehetősen lenyűgöző. És ma nem csak azt fogjuk megvizsgálni, hogy miért veszíti el az agyunk a gondolatmenetünket, hanem egy érdekes tanulmányt, amely ennek a nagyon is ősi jelenségnek az aspektusait vizsgálta.


Gondolatmenet - Mi történik az agyban?


Ahhoz, hogy megtudjuk, mi történik az agyban, egy nagyobb képet kell néznünk - a testünket.

Mindenki tapasztalta már valamikor, hogy azonnal le kell állítani a fizikai mozgását. Volt már, hogy "be kellett húzni a féket", mert...

  • Valaki fel/le akar szállni a buszról.
  • Valaki elsiet melletted, és nem akarsz ütközni vele.
  • Sétálsz egy sötét utcán, és zajt hallasz.

Ez az utolsó példa a legerősebb. Azonnal megállsz, és a tested magas riadókészültségbe kerül. Vannak esetek, amikor ez hasznos lehet. De ha visszamegyünk az őseinkhez, akkor láthatjuk, hogy a "testfék" valójában miért is szükséges, "keményen bedrótozott" része az agyunknak.

Vándorlók voltunk a természetben. Vadászok és gyűjtögetők voltunk. Tehát, amikor zajt hallottunk. Életmentő volt felszabadítani a testünket, hogy veszélyt keressünk. Mert az a zaj lehetett egy ragadozó, aki készen állt a támadásra.

Mint kiderült, egy tanulmány kimutatta, hogy az agynak az a területe, amelyik a testet fékezi, talán az agy "tisztításáért" is felelős, amikor valami hirtelen az utunkba kerül, vagy jelentős mértékben eltereli a figyelmünket.


A szubtalamikus mag (STN) kísérlet


Az Oxfordi Egyetemen végeztek egy tanulmányt "A meglepetés megzavarja a megismerést egy fronto-bazális ganglion szuppresszív mechanizmuson keresztül" címmel.

  • Megjelent a Nature Communications című folyóiratban, 2016
  • Adam Aron végezte az UCSD-n - a UC San Diego Társadalomtudományi Osztályának pszichológia professzora.
  • Aron más kutatókkal együttműködve.
  • Társszerzője Jan R. Wessel, jelenleg az Iowai Egyetem neurológus professzora.

Ebben a tanulmányban Aron a subthalamicus magra (STN) összpontosít, amely "a középagyban lévő sűrűn tömörített neuronok kis lencse alakú csoportja, amely a mozgásokat gátló bazális ganglionrendszer része".

Húsz egészséges alany jeleit elemezték a fejbőrről EEG-vel. De voltak olyan alanyok is, akik Parkinson-kórban szenvedtek, akiknek az STN-jeikbe elektródaimplantátumokat ültettek be (ne feledjük, hogy a mély agyi stimuláció az egyik fő terápia az ebben a betegségben szenvedők számára. Vagyis nem volt furcsa, hogy az implantátumok eleve ott voltak).

Mit kellett tenniük?

  • Minden kísérleti személynek egy munkamemória-feladatot kellett végrehajtania.
  • Minden egyes próbában egy betűsorozatot kellett megjegyezniük, majd felidézniük.
  • Vagy mutattak egy betűsorozatot, és emlékezniük kellett, hogy a következő betűsorozat megegyezik-e a következővel.
  • Ezután egy egyszerű hangot hallottak a háttérben.
  • Alkalmanként a hang helyett madárhangot hallhattak.

Azt gondolnánk, hogy egy egyszerű madárcsicsergés nem elég ahhoz, hogy elterelje a figyelmet és "kitisztítsa az agyat". A legtöbb ember azt gondolná, hogy ehhez valami olyasmi kell, mint egy sikoltozó gyerek vagy egy tolakodó autóduda.

De nem.

Az alanyok agyi aktivitását az egész folyamat során rögzítették. És végül az eredmények azt mutatták, hogy még kisebb események/kiváltó okok is elégségesek ahhoz, hogy valaki elveszítse a gondolatmenetét. Az STN-jük nem állította meg a testüket. Az agyukat "állította meg".

A vizsgálat azt is kimutatta, hogy minél jobban koncentrált az alany a feladatra, annál jobban befolyásolta a munkamemóriájukat, amikor megszakítás következett.

Gondolatmenet elvesztése - Mit jelent ez az egész?

Nos, természetesen jó, ha ez a reakció az elménk és a testünk beépített része. Elvégre mindig visszatalálunk ahhoz, amit elfelejtettünk.

De a Parkinson-kóros betegek esetében ez kezd érdekessé válni. A betegség egyik aspektusa a fókuszváltás képtelensége. Talán válaszokat lehetne találni az ezen a területen végzett további vizsgálatokkal? De ne feledjük, hogy ez még mindig csak spekuláció.

Bár rengeteg tanulmány folyik az agyról, azok számára, akik nem vesznek részt olyan vizsgálatokban, amelyekben ki tudja, hova dugott elektródákat használnak, még mindig nagyon érdekes tudni, hogyan működik az agyunk.

Ha hirtelen elvonják a figyelmünket, és az elménk kiürül, azt az ősi túlélési ösztönöknek köszönhetjük - konkrétan a bazális ganglionok rendszerének evolúciójának. És semmiképpen ne söpörje le úgy, mint valami haszontalan dolgot a mai világban! Bosszantó lehet, ha elfelejted, miért léptél be egy szobába. Viszont megmenthet attól, hogy leess néhány lépcsőn!